Diós és mákos patkó, ahogy Horváth Ilona öröklétbe lényegült szakácskönyvében szerepel a karácsonyi élesztős-omlós tésztájú sütemény receptje. Kicsit időtlennek hangzik, meg is döbbentem, amikor olvastam, hogy az ikonikus receptgyűjtemény 1955-ben jelent meg először. A recept viszont ténylegesen hibátlan, a legjobb bejglitésztát adja, amit elérni lehet, a tapasztalataim alapján. Persze a klasszikustól a világ már messzire kalandozott, és így adta ki az én kedvenc töltelékes verziómat is a konyhaművészet, de vizsgáljuk meg ezt a karácsonyi sütemény kérdéskört egy egész kicsit közelebbről.
Mindig a diós bejgli jött be jobban, de gyerekként, illetve sokáig felnőttként is a mákosat is megettem, mert illentődnek, a kínáló, a sütő megtisztelésének gondoltam. Aztán ahogy rájöttem, hogy teljesen felesleges a karácsonyi gyomorkapacitást olyan tételekre pazarolni, amik nem okoznak teljes örömet, elengedtem a mákos irányt (lásd még “édesre sósat, sósra édeset” definíciója az ünnepi enciklopédiában).
Ahogy e sorokat írom, rájövök, a lágy, krémes töltelékek és állagok rabja vagyok. A már korábban talán leírt dió-függőség egyik komoly alappillére a karácsonyi édességkörből származó diós kosárka.
Ahogy a linzertésztában a lekvár és dió krémmé olvad és sül a tojásos hab alatt, az belesodorja az erre nyitott embert a végeláthatatlan kosárka mezőkön való önfeledt szaladgálás örömteli lázálmába, miközben egyik elfogyasztását követően oldalog vissza a süteményes tálhoz a másikért. Szóval ez az előszoba a krémes töltelékes sütemények szentélyében nekem.
Hasonló fogság a gesztenyemassza, az omlós tészta és a porcukor találkozásából létrejött hókifli. Nagyanyám konyhájából datálható az a gesztenyekrém addikció, ami a gesztenye alagúton, a gesztenyés croisssant-on és a Gesztenye Marcin keresztül vezet a gesztenyeíz rumaromás purgatóriumába.
Hasonló felismerés volt ennek mentén, hogy illendőségből a szilvalekváros hókiflire a kóstoláson túl helyet hagyni a szilvalekvárosnak, még ha finom is. A gesztenyésnek KELL és kész, nincs mese.
Nutellás-oreós bejgli
A főhős a végtelen süteménytenger görög szigetvilágot idézősűrűségű karácsonyi zsúfoltságában a mindenféle ízű bejglik közül – a sajnos jobb létre szenderült – Tenero cukrászda 2020-ban kínált és felfedezett verziója, a mogyorókrémes-kekszes. A karácsonyi patkó új dimenziója nyílt meg a felcsavart tésztára kent mogyorókrémmel, amit meg kell szórni a darabokra zúzott kakaós keksszel. A sütést követően és a lágy állag megmarad, viszont megbolondítja az a pici ropogósság, ami a krémbe elbújó keksz darabok büszke darabkáinak tartásából fakad. Nem tudom biztosan, hogy ez általános, minden sütéssel elérhető eredmény, de idén – bár más forrásból érkező bejglivel – kiderül. Az előzőekkel egyező módon, abbahagyhatatlan. Már ennek a posztnak a végén is kívánok mindenkinek erre és az összes karácsonyra, ünnepi süteményevésre a legjobb ízeket.
Borítófotó: https://nagyifinomsagai.blog.hu/