A sokadik érettségi találkozó kapcsán gondoltam bele abba, milyen sorsfordító dolgokat, eseményeket hozott a bentlakásos gimnáziumban, ezáltal kollégiumban töltött négy év. Jöjjenek most itt azok az ételek, élelmiszerek, amikkel kapcsolatos viszonyomat alapjaiban változtatta meg a menzán történő étkezés.
Gombapörkölt
Tizennégy éves koromig a gomba minden formában idegen volt tőlem. Talán csak a rántott gombát ettem meg előtte, de az meg nem nagyon volt elérhető: otthon nem szüttyögött vele se anyám, se nagyanyám, ha meg étterembe mentünk, inkább húst ettünk. A gombapaprikás-gombapörkölt vonal lett a kollégiumi étkezdében az az opció, ami a fent leírtak ellenére a legközelebb került hozzám, mivel maximálisan a hazai ízeket idézte. Azóta is megmaradt egyik kedvenc ennivalómnak, még rendszeresen készítem is, akár nokedlivel, akár tésztával vagy rizzsel is nagyon szeretem.
Fokhagymás felvágott
Nem mintha a korai kilencvenes években ne lett volna még legalább húsz fajta verziója a feldolgozott húsneműnek Magyarországon, a mi kollégiumunkban a fokhagymás szelet heti-kétheti rendszerességgel bukkant fel reggeliben feltétként. Már akkor sem tudtam értelmezni ezt a sztorit, de mivel más nem nagyon volt helyette, így megettem. De azóta sem bírok vásárolni ilyet, mintha nem létezni a szememnek és az agyamnak. Gyerekkoromban nem ettünk ilyet előtte, de az intenzív dózis miatt azóta sem.
Löncshús
Számomra ez a termék összeolvadt a kollégiumi hétvégékkel, amikor vacsorára csomagot kaptunk, nem volt nyitva az étkezde. Néha, de egyre ritkábban az azóta eltelt 25 évben is ettem ilyet. Volt, hogy anyagi korlátok vittek rá, volt, hogy megkívántam, de azt hiszem, hogy a fokhagymás felvágottal egy kategóriába esik a vagdalt is: egyszerűen intenzív túlfogyasztása okán már nem tartozik bele az szürkeállományomban az élelmiszer kategóriába.
Lecsó rizzsel
Lazán kapcsolódik, de mégis föl kell itt sorolnom. Otthon a lecsót kenyérrel ettük. Nem volt hozzá köret. A gimis vízitáborban a tábortűz mellett dobozostól melegítve vagy akár a Duna mellett álló kenuban ülve, hidegen ettem először rizses lecsót és mennyei falatnak, mannának éltem meg ott, akkor. Egészen egyszerűen konzerv léte ellenére újra értelmezte nekem a lecsó fogalmát. A könnyű nyári ebédből egy komplett főétel lett, ami kitölti a pocakot, kibéleli, energiát ad. Van benne hús, szaft, de közben édeskés meg olyan frankó, na. Amikor lecsót főzők, nem jut eszembe mellé rizst készíteni, de viszonylag rendszeresen veszem készételként.
Túróval töltött zsemle
Hát, ha valamivel a világból ki lehet kergetni, az a töltött zsemle. Biztos meg lehet finomra is csinálni, de minek vesződni vele… A kollégiumban a teteje száraz volt, a belsejében a túrós töltelék íztelen vagy még szinte vízes, nedves, míg az alja olyan kemény, hogy elvágni nem lehetett. Számomra ez az étel olyan alapanyagok hibridje, amik nem illenek össze sehogy sem. Brrr. A hátamon futkos a hideg, amikor ezeket a sorokat gépelem. Ha jól emlékszem, akkor az első két évben még megettem, de harmadiktól(ami azóta a tizenegyedik osztály talán) inkább készültem az érintett estékre más ennivalóval vagy éheztem. A fentiek közül vannak, amik nem lettek a barátaim, de a töltött zsömi konkrétan az ellenségemé vált és már marad is.
Egy következő posztban beszámolok majd azokról a kajákról, amiket felnőttként szerettem meg.
A lecsókonzervhez kapcsolódnék, én is imádtam! Volt a rizses lecsó kolbásszal, és volt egy olyan, hogy zsíros lecsó kolbásszal (!), mindkettő remek volt! A nyolcvanas években ilyen 8-9 éves koromban sátrazós nyaralásokon is ez volt a sztenderd kajám, gyakorlatilag ezen éltem, jó kis kempinggázon melegítettük…