Külső indíttatás hozta, hogy pár hete hazahoztam egy egészet a szarvasmarha eme becses tesztrészéből, mivel nem volt a hentesnél a főtt-füstölt “gyári” verzióból dekára. Az egyeseknek undorító, másoknak mannát jelentő marhanyelvtől én sosem irtóztam és meglepődtem, mennyire egyszerűen elkészíthető itthon is. Aztán már csak arra kell figyelni, ne fogyjon el egyszerre.
Menő séf saját receptjei között és a nagy recepttár oldalak kínálatában is ellenőriztem, mit is mondanak a tapasztalatak az elkészítésére. Szinte egybehangzó volt a hideg vízben felfőzés és megfőzés. Sót nem, viszont némi zöldséget, illetve sárgarépa és fehérrépa lepucolt héját javasolja bele Bernáth József, amit én egy kis sómentes vegetával helyettesítettem és néhány szem egész borsot is dobtam bele.
3 óra főzés után csodás puha lett a nyelv, talán annyival lehetett volna még tovább főzni, mondjuk még egy 30 percet, hogy a bőre tényleg könnyen jöjjön le. Ez a mostani esetben igényelt egy éles kést és egy kis odafigyelést, de veszteséggel nem járt.
Melléktermékként zseniális füstölt lé maradt, amiből fagyasztottam is le, illetve ettem levesként is. Gyógyító hatású, lelkileg biztosan.
A nyelvhúst pedig vajas kenyérrel és tormával vagy csak tormával fogyasztottam el. Számomra füstölt-főtt marhanyelv íze, állaga egy semmihez nem hasonlítható húspástétomot idéz, amit a természet “bekeverve” biztosít, kis ráfordítással és egy közepes szellőztetéssel előállítható jóság.
Egy receptben olvastam, hogy a szerzőnél a karácsonyi asztal kötelező eleme előételként. Idén nálam sem lesz másképp.
